Kontor Tamás:   "Elsősorban a rockzenében vagyok otthon, de a country-t is nagyon szeretem. Nagyon sok műfajt szeretek, de főként a rock az, ami mozgat. A kislányom nagyon nagy fazon: majdnem mindenre táncol, riszálja magát, és amikor meghall engem, azt mondja: "Apa!” Tíz évvel ezelőtt kezdtem el kocsmazenélni, mondjuk így. Pont a volt feleségem volt az, aki rábeszélt, hogy jelentkezzem. Az előző adásokban talán még nem lettem volna elég érett erre, de nagyon keményen rábeszélt. Ahogy letettem a telefont, azonnal elkezdtem gondolkodni azon, hogy melyik feladatkörben éppen mit fogok csinálni, vagy mit szeretnék énekelni, játszani. Nagyon érdekel! Nagyon remélem, hogy amit eddig csináltam, és amivel eddig biztattak, az most bejön, az most mások által is elismert lesz…"

Heincz Gábor:  "Nagyon sokfelé jártam életemben, sokfelé elindultam, játszottam Portugáliában, Finnországban, Angliában és nagyjából hat évet zenéltem Mallorcán - ezekben az utazásokban kicsit fel is őrlődtem. Az együttes, amiben most zenélek, körülbelül három hónapja alakult, gyerekcipőben jár még. Azért álltunk össze, hogy egy saját produkciót hozzunk létre, valami eredetit, valami nagyon ránk jellemző dolgot. A Megasztár kapcsán azt érezem, itt a lehetőség, amivel élni kellene, itt a lehetőség, hogy egy kicsit az előadói, zeneszerzői ambícióimat érvényesítsem. Szerintem menni fog, aztán majd meglátjuk…"

Polgár Odett: 

"Gimnáziumba járok, tizenhét éves vagyok. Nem gondolom magam gyereknek, de még felnőttnek sem igazán: majdnem felnőttként jellemezném az állapotom. A zene játssza az egyik legfontosabb szerepet az életemben, tehát ha nincs zene, akkor gyakorlatilag nem létezem. Az első szám, amit már három évesen adtam elő halandzsázva, egy AC/DC nóta volt. Számomra ez az egész műsor azt jelenti: megmutatni valamit, ami jó! Amit úgy érez belül az ember, hogy önmaga és pozitív…"

Walkó Csaba:  "Rengeteget éltem külföldön: négy évet Bukarestben, és négy évet Belgrádban, édesapám révén, aki tudósító. A háború konkrétan akkor kezdődött el, és ez eléggé meghatározza a mostani életemet. Közelről láttam az egészet, és szörnyű látvány volt. A zene ad lehetőséget arra, hogy kifejezzem, mennyire utálom ezt az egész háborúsdit. Négy éve foglalkozom igazából az énekléssel, és azóta van zenekarom is. Nem igazán kaptunk sok lehetőséget arra, hogy játsszunk, és ennél többet szeretnék. Biztos, hogy lesz bennem egy elég kemény lámpaláz, és természetesen alázat is, a zene iránt. Bízom benne, hogy sikerül: nem leszek görcsös, hanem oda tudom rakni magam rendesen!"

Szolga József: 

"Ha megyek az utcán, akkor is szól a fülemben a zene, pedig nincs is benne walkman. Gátlástalan vagyok és szabad, ez pedig nagyon fontos az énekléshez. Tudom, hogy mit akarok, nincs benne kérdés. Tudom, hogy merrefelé megyek, tudom, hogy mit fogok csinálni. Az a műfaj, amit mi képviselünk, énekcentrikus. Attól durva, hogy nagyon átható és erős. Ha minden jól megy, meg fognak szeretni, és tudni fogják, ki vagyok. És ha valahol ki lesz rakva egy plakát, hogy játszom, akkor érdekelni fogja őket. És nem csak azért, mert "Megasztár-Józsi", hanem egy idő után a zeném lesz híres, nem én magam."

Oláh Szabolcs:  "Közgazdász pályára készültem, de a zene mindig jelen volt az életemben, így egy idő után engedtem a csábításnak. Most egy stúdiót vezetek, felvételeket készítek, dalokat írunk, körülbelül tíz olyan lemez van jelenleg, amin részt vettünk. Nekem a zene olyan, mint a Csillagok Háborújában az Erő. Az Erő az mindenütt ott van, áthatol rajtunk és csak úgy meríteni kell belőle. Szerintem a zenészek olyan Jedi lovagok, akik jobban tudnak meríteni a zenéből."